Buddhista filozófia 2. (Ismeretelmélet és logika)

Alapadatok
Tárgy neve: 
Buddhista filozófia 2. (Ismeretelmélet és logika)
Tárgykód: 
M2-B202
Tárgykód (esti): 
M2-E-B202
Óraszám: 
15 x 90 perc
Óraszám (esti): 
7-8 x 90 perc
Meghirdetés féléve: 
tavaszi
Tárgy típusa: 
Buddhista törzsanyag
Kreditérték: 
5
Az oktatás nyelve: 
magyar
Tantárgykapcsolat, előfeltétel: 
Buddhista filozófia 1. (Tipitaka)
Tantárgyért felelős oktató: 
Fórizs László, Dr
Érvényes: 
2015 után
A tantárgy részletes leírása
A tantárgy képzésben betöltött szerepe, szakmai tartalma, elsajátításának célja: 

A buddhista megismerés gyakorlatának kulcs fontosságú szerepe lehet, helyesen elsajátított módszer esetén nem csak a racionális gondolkodásban aktív, hanem minden hallgató esetében a többi tantárgy feldolgozásában, a vizsgákra való felkészülésben. Elsajátíthatják a józan gondolkodás buddhista formáját és megtaníthatják önmagukat és egymást a kérdésfelvetés megfelelő módszereire. (Ezek összefoglaló neve buddhista dialektika.) Ezek segítségével organikus egységbe szervezhetik a tanulmányaikat és tapasztalataikat, gyakorlataikat és tanulmányaikat.

Pedagógiai cél, elsajátítandó készségek, fejlesztett kompetenciaterület(ek): 

A jelenségek előítélet mentes szemlélete a gondolkodás és a beszéd területén is. A szóbeli és ki nem mondott belső döntéseinkért vállalt felelősség és a hozzá tartozó alkalmazkodó és problémamegoldó képesség.

A tantárgy teljesítése alapján elvárt tudásszint: 

A megismerés belső folyamatainak megfigyelésén és beazonosításán túl, rálátás ezekre a folyamatokra, a személyiség alakítását eredményező kölcsönhatásokra, ezek kommunikálása, és beazonosítása a beszélgető partner tapasztalási folyamatában. Az erre irányuló kommunikációs módszerek, a tapasztalási folyamat magyarázatai és különböző buddhista vagy nem buddhista interpretációinak az ismerete.

A tantárgy teljesítése alapján elvárt képességek: 

A kommunikációs készségek kibontakoztatása magyar és idegen nyelven, szóban és írásban. A tudományos szintű belső modellalkotás és annak folyamatos korrekciója, ismertetése a kommunikációs folyamatban. A meditációs készségek terén a szétszórtság csökkenése, az egyhegyű összpontosításra irányuló képesség szakaszos, egyre hosszabb idejű alkalmazása.

Tartalom: 

A kurzus célja az alapképzésben elsajátított ismeretelméleti tudásanyag elmélyítése. Az óra bemutatja a buddhista logika történetének és a kolostori képzésben betöltött szerepét, Dignága és Dharmakírti ismeretelméletének kultúrtörténeti jelentőségét Indiában és Tibetben, és ismerteti műveiket és azok kommentárjait, továbbá e magyarázatok különböző, hermeneutikai és nyelvfilozófiai szempontból is érdekes típusait. Majd ezek beépülését a késői szintézisekbe, illetve a különböző értelmezések tibeti továbbfejlődését. A szemináriumon kiegészíti az előadásokat, az angol nyelvű szakirodalom segítségével az előadás anyagának aktív feldolgozása, illetve ezek példákkal való kiegészítése. A kurzus nagy hangsúlyt fektet a buddhista ismeretelméletnek és logikának a nyugati logikai hagyománnyal történő összevetésére, különös tekintettel a fenomenológia és a nyelvfilozófia eredményeire.

Az órák tartalmának meghatározása 14 alkalomra lebontva: 

1. Ismeretelmélet és a buddhista megismerés gyakorlata. Helye a buddhista iskolák között, a Dharma átadásának a történetében. Viszonya az indiai nem buddhista iskolákhoz. A tantárgy hagyományos oktatása. Meditációs kapcsolódás: Lecsendesülés egy konkrét tárgyra összpontosítva (samatha meditáció). Figyeljük meg, hogyan csillapodnak le, a tárgyal kapcsolatos tudati mozgások, amint figyelmünk folyamatosan visszatér a tárgyára, és jelzi, hogy ezt gondoltuk, ezt érzékeljük. Dharmakírti: Pramánavárttika (PV) Dignága: Pramánaszamuccsaja (PS) Agócs-Végh 2002, 2-11. Végh 2009, 107- 125. Dreyfus 1997, 15-46. Dunne 2004, 15-34, 443-462. Perdue 1992, 3-23. Jackson 1992, 17-108; 449-476. Arnold 2005, 11-56; Stcherbatsky 1930, 1-30.

2. Dharmakírti és Dignága élete és munkássága, valamint a pramána iskola főbb képviselői és alapvető műveik. (PV Namaskāraśloka). Figyeljük meg valamelyik pramána-mestert ábrázoló képet! Nézzük meg sorra, milyen érzéseket vált ki belőlünk, az testünk melyik részén lokalizálható! Majd nézzük meg, mire emlékeztet, milyen kérdéseket vet fel! Miben különbözik ez attól, amire a Buddha-ábrázolások emlékeztetnek? Dreyfus 1997, 15-21. Tillemans 2000, XIII-XXII. Végh 2009, 105-110. Jackson 1992, 109-116 (élete); 117-146 (művei). 149-152 (hatása, értelmezése, mai tanulmányozása) Stcherbatsky 1930, 34-46.

3. Tudás, megismerés és mérvadó ismeret: a pramána meghatározásának (PS 1.1, PV 1-2.) elemzése, kapcsolata a buddhista filozófia egyéb fogalmaival, módszereivel (PV7-8, 29-31.). Szélsőséges konkrétság és a példa szerepe. Elemző meditációk, tisztánlátó szemlélődések (vipasszaná) mahájána módszerei. Whitehead 1929, Whitehead 2003 (Folyamat és valóság); Whitehead 1925: 64, 72. Agócs- Végh 2002, 3-7. Végh 2009, 107-125. Dunne 2004, 35-44; 79-83; 256-259, 272-277 (arthakrijá) 298- 309 (újdonság) Dreyfus 1997, 47-59; 299-315. Jackson 1992, 175-220 (pramánabhúta); Stcherbatsky 1930, 59-78.

4. A mérvadó ismeret típusai: 1. (közvetlen) érzékelés (PV 2.123-287), 2. következtetés PV 2.55-122. Az öt halmaz, mint a tapasztalás folyamatának a modellje. Szemlélődés az öt halmazról: rúpa tajték, védaná kipukkanó buborék, szamdzsnyá: délibáb, szamszkárá: banánfa, vidzsnyána: bűvészmutatvány Phénapindúpama szutta, S22.95. Dhammapadatthakathá, 46 Agócs-Végh 2002, 7-11. Dunne 2004, 22-34. Stcherbatsky 1930, 141-160.

5. A létezők osztályai: 1. A 72 összetett, avagy feltételekhez kötött dharma a) Formák b) Tudat c) Tudati tényezők, d) Tudathoz nem kötött összetevő. 2. A 3 nem összetett, avagy feltétlen tartam.Vipasszaná / vipasjaná meditáció: a tárggyal gyakorolt lecsendesedésben eláradt figyelem a tárgy összetevőit és kapcsolat rendszerét figyeli a négy nagy elem tükrében. AKBh 1. Dhátunirdésa;Agócs-Végh 2002, 12-18, Dunne 2004, 53-98. Dreyfus 1997, 83-105. Perdue 1992, 185-221. Jackson 1992, 269-308 (test-tudat-anyag problémája dialektikus feldolgozásban) Stcherbatsky 1930, 79-118; 506-509.

6. A négy pecsét: a) Minden képződmény állandótlan, b) Ami szennyezett, az szenvedéssel jár, c) A nirvána – megnyugvás, d) Minden tartam magátlan. A tárgyas meditáció négy szakasza: 1. a külső tárgy szemléletében nyugszik el a tudat, 2. a belsővé vált tárgy szemléletében nyugszik el a tudat, 3. A külső és a belső tárgy hiányában időzik a tudat, 4. a külső tárgyat illúzióktól mentesen olyannak látja, amilyen az valójában. Agócs-Végh 2002, 19-29. Perdue 1992, 4, 25; 621-694 (a trilaksana dialektikus feldolgozása) Jackson 1992, 65-75; 339-476 (négy nemes igazság nirvána, ösvény igazsága)

7. Ok és okozat. (PV 4.189-259) Érvelés. A helyes érvelés, azaz a filozófiai vita alapjai. Függő keletkezés áttekintése. A tudatos jelenlét a beszédben: a kijelentések alapjául szolgáló tudattartalmak szemlélése. A kijelentés szemlélése. A kijelentés és a tudattartalmak viszonyának a szemlélése. A beszélgető partner kijelentésének a szemlélése. Agócs-Végh 2002, 36-47. Dunne 2004, 23-34, 233-238, 310-314. Dreyfus 1997, 261-284; Perdue 1992, 33-167. Stcherbatsky 1930, 119-145; 231-274,275-319.

8. A két igazság: a) A vaibhásika-iskola álláspontja, b) Az episztemológiai iskola álláspontja (PV 2.3); a középút (madhjamaka) iskola álláspontja. A tárgyas és a tárgy nélküli samatha meditáció és a zazen, valamint az ezekre irányuló elemző meditáció és közvetlen belátás. Agócs-Végh 2002,48-51. Dunne 2004, 79-112, 314-318; Dreyfus 1997, 19, 67-69; 516. Stcherbatsky 1930, 181-203. Dógen Zazengi (Dógen 2007, 681-682), Zazensin (Dógen 2007, 335-351)

9. Az önjegyű tárgy és az érzékelés, a) Az önjegyű tárgy ontológiája, b) Az érzékelés: 1. Érzékszervi érzékelés (PV 2.192-238, 2. Elmebéli érzékelés (PV 239-248), 3. Önmegismerő érzékelés (PV 249-280, 423-481), 4. Jógi-érzékelés (PV 281-287; 532-535). Az elemző meditációk és a közvetlen belátás, avagy mit jelent a samatha és a vipasjaná egyesítése? Agócs-Végh 2002, 52-55. Dunne 2004, 79-112; 287-309 (meditációs szemponthoz). Dreyfus 1997, 127-204. Perdue 1992, 675-773. Arnold 2005,17-48. Tanulságos párhuzamok: Platón barlanghasonlata; Descartes modellje az emberi tapasztalásról.Perdue 1992, 775-848 (Összehasonlítás Arisztotelész rendszerével) Stcherbatsky 1930, 1.161-175; 2.309-340.

10. A fogalomalkotás: a) Az önjegyű tárgy megítélése, b) A gondolat tárgyai. Hogyan lehet jelen lenni a gondolatok állandó mozgásában? Hogyan hangolhatjuk össze tudatunk ésszerű józan működését a többi, szennyezett vagy szennyezetlen összetevővel? Agócs-Végh 2002, 55-63. Dreyfus 1997,217-260;

11. A fogalmak kizárásos megkülönböztetése, a nyelv és a gondolkodás viszonya. A négy szakaszos tárgyas meditáció kiürítés, a „hiányban időzés” része. Agócs-Végh 2002, 63-68. Dunne 2004, 113-144; Dreyfus 1997, 205-216; 233-249; 261-283, Stcherbatsky 1930, 1.457-505. Stcherbatsky 1930, 2,401-432.

12. Negatív jelenségek. A nyelv negatív, közvetett természete. A hiány, az űr, mint meditációs tárgy, mint kaszina. A tér és az űr megfigyelése. Agócs-Végh 2002, 68-73. Dreyfus 1997, 233-249; 261-283; (nyelv). Perdue 1992, 481-530 (dialektikus feldolgozás), Stcherbatsky 1930, 363-399; 400-443 (ellentétfogalom).

13. Függő keletkezés részletes elemzése a pramánaváda szempontjából. A bhavacsakra meditációja a fokozatos ösvény középső szakaszának a vizsgájaként (Congkapa alapján), Agócs-Végh 2002, 30-38. Dreyfus 1997, 61, 63, 84, 122, 442, 530, 561. Perdue 1992, 531-615. (dialektikus feldolgozás) tsong kha pa: lam rim che ba.

14. Összefoglalás. A pramána-iskola szerepe az indiai kultúrtörténetben, az indo-tibeti és a kínai-japán- koreai hagyományban. A módszer modern alkalmazásai, keresztény-buddhista párbeszéd. Tárgynélküli samatha, zazen, ánápánaszati, avagy melyik gyakorlatot végezte Buddha megvilágosodásakor. Szemlélődés, tanulás és meditáció viszonya. Dreyfus 1997, 443-461.Perdue 1992, 849-859. Jackson 1992, 193-213 (A theizmus buddhista cáfolata) Peebles 1994. Stcherbatsky 1930, 47-57.

Feldolgozandó fogalmak, szakkifejezések: 

abhidharma, abhidharma / abhidhamma, aham, ájatana, ákása, álambana, anátman, anumána, apóha, asat, aszamszkrita, átman, avidjá, bhava, concreteness, dharma/Dharma, dharmacsakrapravartana, dharma-dharmin, dharmadhátu, dharmanairátmja, dhátu, dravja, dristánta, dukkha, dzsarámaraná, dzsáti, ellentétfogalom, india; fallacy of misplaced concreteness (Whitehead), gráhaka, hétu, hétucsakra, jógácsára, jógi pratjaksa, kalpaná, karma, karma-káraka, lingam, lóka, madhjamaka,mahászukkha, mánasza pratjaksa, mudrá, nairátmja, náma-rúpa, niródha, nirvána, paksa, panycsa-szkandha, paramattha szaccsa, phala, pramána, pramánabhúta, pramána-várttika, prámánjaváda, pramártha szatja, pramnabhúta, pratítja szamutpáda, pratítja szamutpanna, pratjaja, pratjaksa, pudgala, pudgalanairátmja, rúpa, súnjatá, számánja laksana, szamdzsnyá, szammati szaccsam, szammuti szaccsa, szamszára, szamszkárá, szamszkrita , szamuccsaja, szamvritti szatja, szaprsa, szatja dvaja, szautrántika, sziddhánta, szkandha, szukha, szvalaksana, szvaszamvédaná, tarka, trilaksana, trisná,upádána, upasama, váda, vaibhásika, vasztu, védaná, vicsára, vidzsnyána, vikalpa, vitarka,

Forrás: 

AKBh: Vaszubandhu: Abhidharmakósabhásjam; Dhammapada-atthakathā: Dhammapāla

PS Pramāṇasamuccaya: tshad ma kun las btus pa. Trans. zha ma seng (ge) rgyal (mtshan), Sudhanarakṣita, and Vasudhararakṣita, 1100. sDe dge 4203 ce 1b1–13a7;

PV Pramāṇavārttika = Pramāṇavarttika-kārikā (Sanskrit and Tibetan) Edited by Miyasaka Yūsho. In: Acta Indologica II. Naritasan Shinsho Ji 1971=1972.; PVi Pramāṇaviniścaya; SN Samyutta Nikāya

Dógen 2007: Shōbōgenzō. The Treasure House of the Eye of the True Teaching. A Trainee’s Translation of Great Master Dogen’s Spiritual Masterpiece. Rev. Hubert Nearman, O.B.C., translator.

Shasta Abbey Press, Mount Shasta, California.

Követelmények
Zárási forma: 
Kollokvium
Követelmények: 
Az órák rendszeres látogatása. Maximum 3 távollét fogadható el. A kurzus anyagának elsajátítása, számonkérés írásbeli kollokviumon.
Olvasmányok
Kötelező irodalom: 

1. Agócs Tamás: Buddhista ismeretelmélet, TKBF jegyzet, 2002.

2. Dreyfus 1997: Georges B.J. Dreyfus: Recognizing Reality – Dharmakirti’s Philosophy and Its Tibetan Interpretations, Albany NY, State University of New York Press, (A szerző Knowledge and Reality című, 1993-ban megvédett PhD disszertációjának szerkesztett, bővített változata)

3. Dunne 2004: John D. Dunne Foundations of Dharmakirti’s Philosophy. Boston, Wisdom Publications.

4. EAST Epistemology and Argumentation in South Asia and Tibet. http://east.uni-hd.de/ by Birgit Kellner (project director), Patrick McAllister, Jens Østergård Petersen, Dulip Withanage.

5. Fehér Judit — Horváth Zoltán (szerk.): Buddhista logika (Történelem és Kultúra 12.) MTA— Balassi, Budapest, 1995.

Ajánlott irodalom: 

1. Agócs Tamás. 1995. Az éntelenség logikai bizonyítása. Kamalasíla: A Gyémánt-szútra kommentárja (Vadzsraccshédiká-tiká); Buddhista Logika: Bp. MTA, pp 107-124.

2. Agócs - Végh 2002: Agócs Tamás Buddhista ismeretelmélet. Jegyzet, [Átszerkesztés előtti megjegyzésekkel, kiegészítésekkel ellátta: Végh József] Az elektronikus változatot készítette: Végh József. TKBF 2006 (digitális változat).

3. Arnold 2004: Buddhist, Brahmins and Belief. Epistemology in South Asian Philosophy of Religion. New York, Columbia University Press.

4. Fehér 1995: Fehér Judit: A korai madhjamaka buddhista logika és előzményei. In: Nágárdzsuna: Az ellenvetések megsemmisítése (Vigrahavjávartaní); Buddhista Logika (Történelem és Kultúra 12) Bp. MTA, pp 7-59.

5. Fehér Judit: Az indiai buddhista logika rövid áttekintése. In: Magyar Filozófiai Szemle, XXXIV/5-6. Budapest, 1990. pp. 463-471.

6. Hamar 1995: A „csak-tudatosság” logikai bizonyítása. Vaszubandhu: A húsz versszak kommentárja (Vimsatiká); Buddhista Logika (Történelem és Kultúra 12) Bp. MTA, pp 61-77.

7. Hopkins 1983: Jeffrey Hopkins Meditation on Emptiness. Wisdom, London.

8. Horváth 1990: A hit és a tudás az indiai és tibeti buddhista ismeret-elméletben; (Történelem és Kultúra 6) Bp. MTA, pp 46-57.

9. Horváth 1995: A buddhista ismeretelmélet egyik részterülete: a következtetések tana. Sankaraszvámin: Bevezetés a logikába (Njája-pravésa); In: Buddhista Logika (Történelem és Kultúra 12), Bp. MTA, pp 79-105.

10. Végh 2009: Szubjektív Tudás – Objektív tudomány. A XVI. Magyar Kognitív Tudományok Konferencia publikációinak gyűjteménye. Szerkesztette: Csörgô Zoltán és Szabados Levente. A Tan Kapuja Buddhista Fôiskola Kelet-Nyugat Kutatóintézet –L’Harmattan Kiadó

11. Whitehead 2003: Folyamat és valóság. Budapest, Typotext.