Buddhista szaknyelv 1. (Tibeti)

Alapadatok
Tárgy neve: 
Buddhista szaknyelv 1. (Tibeti)
Tárgykód: 
M2-D311
Tárgykód (esti): 
M2-E-D311
Óraszám: 
15 x 90 perc
Óraszám (esti): 
7-8 x 90 perc
Meghirdetés féléve: 
őszi
Tárgy típusa: 
Tibeti nyelvi
Kreditérték: 
4
Az oktatás nyelve: 
magyar
Tantárgyért felelős oktató: 
Kuzder Rita, Dr
Érvényes: 
2015 után
A tantárgy részletes leírása
A tantárgy képzésben betöltött szerepe, szakmai tartalma, elsajátításának célja: 

A klasszikus tibeti nyelv a tibeti buddhista kultúra területén a középkori latinéhoz hasonló funkciót töltött és tölt be: erre a nyelvre fordították le az indiai buddhista műveket, a történeti forrásokat és tudományos munkákat, majd ezen a nyelven keletkeztek az önálló irányzattá vált tibeti buddhizmus eredeti filozófiai értekezései, a tibeti állam történetének krónikái és sok nagy jelentőségű tudományos traktátus (pl. az orvoslás, az asztrológia, a nyelvészet köréből). Ez az indiai alapokon nyugvó, tibeti buddhista hagyomány ma is élő, töretlen, így a klasszikus tibeti nyelv elsajátítása rendkívüli lehetőségeket nyit meg az eredeti szövegek tanulmányozásával azok számára, akik behatóbban érdeklődnek a tibeti buddhizmus és kultúra iránt. A klasszikus tibeti nyelv ismerete lehetőséget ad arra is, hogy a szanszkrit nyelven elveszett indiai buddhista forrásokat tibeti nyelven tanulmányozhassák a hallgatók.

Pedagógiai cél, elsajátítandó készségek, fejlesztett kompetenciaterület(ek): 

A tibeti szövegek eredetiben olvasása révén a szakszavak értelme markánsabban körvonalazódik, a szútrák gondolatainak összefüggései világosabbá válnak, hiszen az olvasó nem kényszerül a közvetítőnyelv korlátai közé. A tibeti nyelv kifejezésformáinak az ismeretében a hallgatók sokkal önállóbb megközelítéssel, mélyebb megértéssel képesek átlátni a hagyományt, megtalálhatják a különféle interpretációk motivációit, megérthetik a fordítások eltérőségének okait, érvelhetnek ellenük vagy mellettük. Tudatosabbá válhat egész buddhizmus szemléletük, ami megfelel a Buddha tanítói szándékának is, aki maga is arra ösztönözte a tanítványokat, hogy saját maguk tárják fel a tanítások értelmét.

A tantárgy teljesítése alapján elvárt tudásszint: 

Jelen tárgy a MA szintű tibeti nyelvi oktatás négy kurzusának kezdő kurzusa. Eme 1. félév során a hallgatók elsajátítják a tibeti nyelv alapjait, megtanulják a szükséges memoritereket, a példaszövegek segítségével megismerik a tibeti nyelv fogalmazásmódját, valamint alapszintű szókincsre tesznek szert.

A tantárgy teljesítése alapján elvárt képességek: 

A klasszikus tibeti nyelvben való alapszintű jártasság megszerzése. Írás-olvasás, nyelvtani alapismeretek elsajátítása, egyszerű mondatok fordítása az első félév feladata.

Tartalom: 

A hallgatók elsajátítják az ún. "fejes" írást, megismerkednek a tibeti szótagok felépítésének hangtani és grammatikai vonatkozásaival, az igeidők, igemódok rendszerével és a megfelelő igealakok képzésének módjával, a főnévragozás rendszerével, az egyszerű és összetett mondatok jellegzetességeivel. A morfológiai és szintaktikai ismeretek megszerzésével párhuzamosan a hallgatók elsajátítják a szótár használatát is, s végül bizonyos alapszókincs segítségével képesek lesznek egyszerűbb mondatok szótár nélküli fordítására is. Mindez egyúttal a minimális követelményt is jelenti az első félév végére. A nyelvtani jelenségeket általában nem vizsgáljuk diakrón módon, de ahol egy egy jelenség megértését ez elősegíti, nyelvtörténeti vonatkozások is szóba kerülnek magyarázatképpen.

Az órák tartalmának meghatározása 14 alkalomra lebontva: 

1. A tibeti nyelv története, rokon nyelvei, fejlődésének korszakai, alapjellegzetességei, hangkészlete. A tibeti nyelv írásai.
2. A fejes írás. Az abc, a betűk írásmódja, a szótagok felépítése, olvasata. A szótárak használata.
3. Az alapszókincs: az egyszótagú szavak. A szófajok. A névszói-igei funkciók egybemosódása és elkülönülése. A monoszillabikus jelleg változása: többszótagú szavak keletkezése; képzés, összetétel, jövevényszók, műszók.
4. A képzett szók közül különösen fontosak: a melléknévi igenevek. Az igeidők/módok rendszere, az igealakok képzése.
5. Névszói és igei mellérendelő szószerkezetek.
6. Névszói alárendelő szószerkezetek: A jelzői szószerkezetek 1. A minőségjelzős és a kijelölő jelzős szerkezetek.
7. A jelzői szószerkezetek 2. A birtokos jelzős szerkezetek: valódi birtokviszonyt (possessivus) kifejező szerkezetek, minőségjelzői funkciót betöltő „ál-birtokos jelző”, az anyagnévi minőségjelzőt tartalmazó szerkezetek, az értelmező jelzős szerkezetek.
8. Névszói-igei alárendelés. Alany-állítmány (tárgyatlan igével kifejezett állítmány), Tárgy-állítmány (tárgyas igével kifejezett állítmány). Az összetett állítmány. Az ergatív szószerkezet.
9. A határozók 1. az eszközhatározó, a társhatározó, az eredet- és a hasonlító határozó.
10. A határozók 2. A véghatározók és a módhatározó. A tartamhatározók.
11. A névutós szerkezetek. Idiomatikus szerkezetek.
12. A szanszkrit prepozíciók tibeti megfelelői, szanszkrit nyelvű karakterek és címek tibeti átírása.
Sajátos szanszkrit nyelvű szerkezetek tibetire fordításának a módja.
13. Az egyszerű mondat 1.: kijelentő; kérdő: eldöntendő és kiegészítendő. Gyakorlás szótár használatával.
14. Az egyszerű mondat 2.: felszólító és tiltó. Gyakorlás szótár használatával.

A részidős képzés azonos tantárgystruktúrában és tartalommal, de alacsonyabb – szemeszterenként 7-8 – óraszámmal, több hallgatói egyéni munkával zajlik.

Feldolgozandó fogalmak, szakkifejezések: 

A fejes írás, monoszillabikus jelleg, ergatív szószerkezet, aktív és passzív alany, melléknévi igenevek (participiumok), kijelölő jelzők, Wylie átírás, prepozíciók stb…

Forrás: 

Célirányosan válogatott szerkezetek, mondatok, szövegrészek a Buddhához vagy a szavait őrző hagyományhoz kapcsolódó alapszövegekből. (ágama / nikája)

Követelmények
Zárási forma: 
Gyakorlati jegy
Követelmények: 
A hallgatóknak óráról órára írásbeli házi feladatokat kell készíteniük, és az órákon leadott nyelvtani egységeket önállóan is tanulmányozniuk kell otthoni munkával a kötelező olvasmányban, ill. a kiosztott fénymásolt segédanyagokban. Egy-egy nagyobb nyelvtani rész átismétléséhez röpdolgozatot kell írniuk. Az írásbeli feladatok elsődleges célja nem az osztályzás, hanem a gyakorlás, a megismert elméleti anyag személyes beidegződtetése! A félév végén írásbeli vizsga lesz, amelyben a félév során tanult nyelvtani sajátosságok ismeretéről kell számot adni gyakorlatok formájában. Az írásbeli megírása kötelező.
Olvasmányok
Kötelező irodalom: 

1. Terjék József 2011: Klasszikus tibeti nyelv. Budapest, Damaru Könyvkiadó. Második, bővített kiadás.
2. Terjék József 1988: Tibeti-magyar szótár. Budapest

Ajánlott irodalom: 

1. Beyer, S. V. 1992: The Classical Tibetan Language. Albany, State University of New York Press.