I. 1. Előkészítők és alaptanítások. 1.1. Az értékes emberi születés, az emberi élet lehetősége és adottságai; 1.2. A halál bizonyossága és bizonytalansága; 1.3. A létforgatag szenvedései. 1.4. A szenvedés forrása a nem előre vivő negatív cselekedetek, a boldogság, nem a szenvedés forrása, az előrevivő cselekedetek, a bennünk rejlő jóság.
II. 2. A gyakorlat maga: a megvilágosodás önzetlen szándékának (bódhicsitta) a felébresztése, kifejlesztése. 2.1. A hétágú ima gyakorlata 2.1.1. Leborulás. 2.1.2. Felajánlás. (1) Korlátozott felajánlás, (2) korlátlan felajánlás. 2.1.3. Beismerés 2.1.4. Szívből jövő öröm 2.1.5. Kérés a buddhákhoz, hogy forgassák a Dharma kerekét. 2.1.6. Ima, tanítás kérése. 2.1.7. Érdemek felajánlása 2.2. A világ mandalájának a felajánlása
III. 2.3. Bódhiszattva ígéret vagy bódhicsitta fogadalom. Megígérjük, hogy minden lény érdekében kibontakoztatjuk a megvilágosodás önzetlen szándékát, minden ember legfontosabb tulajdonságát, a Buddha-tudatot (bódhicsitta). 2.3.1. Tekintsünk mindent olyan álomszerűnek, amelyből fel szeretnénk ébredni!
IV. 2.3.2. Figyeljük meg tudatos jelenlétünk életünkhöz kapcsolódó folytonosságát! 2.3.3. Hagyjuk, hogy problémánkban gondolataink felszabadítsák önmagukat. 2.3.4. Ebben a felszabadulással megnyíló, mindennek alapját képező térszerű tudatosságban nyugodva járhatjuk csak a belső utat.
2.3.5. A gyakorlás közben ez a tudatosság az ébrenlét fénye, amikor nem gyakorlunk, álmunk félhomályában tartózkodunk.
V. 2.3.6. Próbáljuk meg folyamatossá tenni, mint a kilégzés és a belégzés, hogy minden pillanatban egyszerre adjuk tovább, ajánljuk fel, amink van, és fogadjuk el másoktól ugyanezt. Figyelmünkkel és szétszórtságunkkal választunk az ajándékainkból.2.3.6.1. Figyeljük ezt meg a légzésünk folytonosságában!
VI. 2.3.7. A három mérget, a három elem segítségével tekintsük egyensúlyunkat fenntartó tényezőnek. 2.3.7.1. Amikor zavaró körülmények merülnek fel, amikor elérjük éppen kitűzött
célunkat, kívánjuk azt: 2.3.7.2. A problémák vizsgálatát, megoldását kezdjük magunkon!
VII. 3. A zavaró körülmények megvilágosodás felé vezetővé változtatása. 3.1. Még ha úgy is tűnik, mint ha az egész világ ellenünkre és kárunkra lenne, akkor is igyekezzünk azt a megvilágosodás és a megszabadulás felé vivő erővé, energiává alakítani! 3.2. Minden kellemetlen helyzetben összpontosítsunk az adott konkrét tárgyra, szenvedésünk, bajunk kiindulópontjára, fő okára! 3.3. Ne csak semlegesek, hanem hálásak és kedvesek legyünk mindenki iránt!
VIII. 3.4. Meditáljunk a megvilágosodás négy fő megjelenési formáján, Buddha „testein” (káják), próbáljuk közvetlenül látni, hogyan jelenik meg minden a lehetőségekből, a függés és támaszkodás folyamatos kölcsönhatásából (pratítja szamutpáda).
IX. 3.5. A negatív tényezők előre vivővé változtatása a következő négy tevékenységen múlik: 3.5.1. Az érdemek révén pozitív lehetőség felhalmozása, képességek kialakítása. 3.5.2. Megtisztulás a korábbi negatív tettek következményeitől. 3.5.3. A negatív erők kiegyensúlyozására tett felajánlások. 3.5.4. A tanítás megerősítésre tett testi, tudati és szóbeli felajánlásaink.
X. 3.6. Örüljünk, mint a gyakorlásra kapott kiváló lehetőség, a váratlanul adódott nehéz helyzeteknek! 4. Hogyan tegyük a gyakorlást az életünk részévé?
XI. 4.1. Az öt erő alkalmazásával építhetjük be a gyakorlást mindennapjainkba. 4.1.1. Az elhatározás előre lendítő ereje (’phen pa’i stobs), amely célját még nem látja teljesen világosan. 4.1.2. A tudatunk hozzászoktatásának, alkalmazkodásának az ereje. 4.1.3. A pozitív, munkánkat segítő tetteik magvainak az elvetése. 4.1.4. Önmagunk helyes értékelésének az ereje, amely azt jelenti, hogy testi, tudati és szóbeli cselekedeteinkben nem akarunk sem többnek, sem kevesebbnek látszani, mint akik vagyunk. 4.1.5. A szívből jövő őszinte, célját maga előtt látó kívánság. 4.2. A mahájána úton maradni alkalmazzuk ezeket az erőket a halálunk pillanatában is.
XII. 5. Tudatunk lehetőségeinek kibontakoztatása ebben az irányban. 5.1. Minden dharmában ugyanazt a célt látni! 5.2. Figyelni magunkban a céljaink megvalósulása felé mutató visszajelzéseket. 5.3. Igyekezzünk folyamatosan és dinamikusan nyugodtak és kiegyensúlyozottak lenni. 5.3.1. Próbáljunk még szétszórtságunkban is, a negatív körülmények közepette is erre gondolni és törekedni!
XIII. 6. Fogadalom és elhatározás a gyakorlat folytatására. Az ötödik Samarpa rövid lodzsong útmutatójának 15 fogadalma.
XIV. 7. Gyakorlati útmutató a hosszú távú gyakorlat megvalósításához. 7.1. Immár minden tevékenységünk a célunkat szolgálja. 7.2. Próbáljunk minden akadályt egységes szemlélettel
megszüntetni, és előrevivő energiává alakítani. 7.3. Legyünk következetesek, amit az elején elkezdtük, vigyük végig. 7.4. Gyakoroljuk a türelmet, mint önfelülmúló, tökéletesítő cselekedetet.
7.5. A fogadalmainkat tartsuk olyan fontosnak, mint az életünket. 7.6. Készüljünk fel a ránk váró nehézségekre. 7.7. Tartsuk magunkat a három fő okhoz. 7.7.1.A tanítómester útmutatásaihoz tartsuk magunkat. 7.7.2. Tanítványként szelídítsük meg a tudatunkat. 7.7.3. Törődjünk a gyakorlásunk fizikai feltételeivel is. 7.8. Biztosítsuk ennek a három fő oknak a megfelelő szintjét.
A részidős képzés azonos tantárgystruktúrában és tartalommal, de alacsonyabb – szemeszterenként 7-8 – óraszámmal, több hallgatói egyéni munkával zajlik.
Nyomtatóbarát változat